Hogy mik történtek velem mióta nem írtam? Rengeteg minden. Az otthon töltött idő nagyon jó volt. Azokkal lehettem aki a legtöbbet jelentik nekem! Közülük is kiemelném KERESZTLÁNYOMAT! Annyira hihetetlen, hogy már kész nő...Imádom őt, és mindent megtennék, hogy neki jó legyen!
Aztán volt csalódás szerelemben, amit még ma sem tudok a helyére tenni. Nem tudom ő hogy van vele, én még bogozok.
Volt egy igen sikeres kutyamentő akcióm, most már Picúr nincs egyedül van neki egy igen édes barátnője, Zserbó.
Készült nekem műszempilla is, szerintem nagyon jó lett...

Aztán voltunk Strone-ba(disco) Nagyon be voltam idva :P, de nem bánom rámfért. Kibuliztam magam nagyon:)   
Aztán most már megint itt vagyok Svájcban, kedd óta dolgozom, és még mindig élvezem. Őszintén megmondom, már kezdett hiányozni a légkör, a munkatársak, a vendégek, és az itteni levegő, de szívszaggatva jöttem el otthonról. A könnyeimmel küszködtem mikor egyre távolabbinak láttam a tesóm és sógorom.
Ja és aminek a legjobban örültem otthon, az a legújabb unokaöcsém,
2 éves rosszcsont. Sajnos csak 2x találkoztunk, de így is imádom! Nagyon édes, zabálni való.

Azt hiszem ennyi:P

Ma voltam fodrásznál. Igen tetszik, megint igazi angyalhajú mosolygós lettem:) Aztán voltam vásárolni, vettem egy rakat nadrágot, mindenfélét. Farmert, meg bársonyt, meg csinos feketét dolgozni. Aztán egy nagyon király szörmés kabátot. Elittem őket a varrónőnek, hogy varja fel a szárukat.
Aztán családi főzőcskézést rendeztünk... Hmmmm... Kicsonya... Igen jól együtt dolgoztunk az Ottóval (sógorom).
Az idő csodálatos ma, olyan igazi kintlevős idő, és hát Picúr ezt ki is használta, és a kosarában a napon úgy aludt, mint a bunda:). Aztán kaptak kocsonyahúscsontot,élvezték nagyon.
Most pedig majd elkészítjük a tálakat, husi, köröm, fülecske, meg bőrke bele, aztán engedjük rá a lét. Holnap pedig már majd lehet is enni, hmmmmm...

Eszterke telefonált, hogy hajnalban bevitték a kórházba mert annyira beteg. Kiszáradás fenyegette.
Reggel mentem tesómmal Spinningelni. Rájöttem, hogy ez nem az én sportom. Én maradok azoknál, amiket a tiszta friss levegőn lehet űzni. Tehát lovaglás, biciklizés, kangoo jump cipős futás, stb.
Aztán olyat csináltam amit még soha. Saját magam építettem meg magamnak a műkörmöket a bal kezemen. 7 körmömmel kerek 3 óra alatt végeztem, de szerintem igen szép lett. Ahhoz képest, hogy ez az első próbálkozásom, és hogy nem vagyok egy tipikus pepecselős típus. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy sose leszek kész, vagy hogy ennyire nem lehetek ügyetlen, de aztán újra belendültem, és megszületett a remekmű:) Aztán Réka testvérem kolléganője megcsinálta a maradék 3 körmöm. Az ilyen lett. Ez a cél, hogy én is ilyeneket tudjak majd csinálni.
Ma is elmentem a kutyákkal egy jó nagyot sétálni, és végig azon ábrándoztam, hogy Norbi itt lehetne velem, és a Balcsi parton gyönyörködhetnénk a befagyott víztükrön. De hát sajnos messze van.
Aztán beszélgettünk, és kibeszéltünk egy őt nyomasztó kérdést. Nem igazán értette, hogy mostanában miért akarok vele találkozni, merthogy mielőtt még hazajöttem volna, azt mondtam, hogy erre annyira nem lesz módunk. Aztán elmondtam neki, hogy a szerelemben nincsenek től jó tapasztalataim, és hogy a pasikban eddig csak csalódtam. Na meg persze az interneten mindenki azt ír amit akar, és hát az igazat megvallva nem bíztam meg benne 100%-ig. De azt is elárultam neki, hogy mikor megérkeztem hozzá, és átölelt és megcsókolt, éreztem, hogy ő más mint a többi. Ahogy megismertem, kialakult bennem az érzés, amit szinte már elfelejtettem, és amit szerelemnek hívnak. Persze ettől az érzéstől is kicsit megijedtem, mert 6 éves egyedüllét után belépett az életembe egy férfi, akivel akár a hátralévő életemet közösen tudnám tervezni, leélni.
Ennek ő nagyon örült, és megegyeztünk, hogyha bármelyikőnket bármi foglalkoztat a másikkal kapcsolatban akkor azt kibeszéljük, mert a problémák csak így hidalhatóak át.
Nagyon szeretném ha találnék neki Svájcban munkát és ki tudna jönni hozzám.
Még most is érdekes ez az egész, de hát a szív szava.

SZERELMES VAGYOK, ÉS EZ JÓÓÓ!!!

Sokat nem aludtam. Tesómat szállítmányoztam Siófokra reggel 9-re. Ott beültem az oktatására, amit tart mint manikűrös, pedigűrös és műkörömépítő mester.

Aztán modell kellett hogy legyek az egyik csajszinak, mert neki nem jutott pár. Most pedig szenvedek a brutálisan vastag, túlépített műkörmömmel a billentyűzeten, és amúgy minden mozdulat fáj, ami a körmömet érinti.
Sebaj, majd hétfőn lecsiszolom, és akkor megkönnyebbülök majd.
Ma este egyedül vagyok itthon, így unalmamban főztem egy húslevest, és egy kis adag csilis babot. Finom lett. Közben elfogyott 2 üveg sör is:)
Most pedig letusolok és élvezem a magyar nyelvű televíziót:)

Kedd este hamar Magyarországra értem. Fél 8kor találkoztam Norbival és ahogy megláttam és átöleltem, tudtam, hogy megtaláltam azt a pasit akit kerestem. Meleg, és őszinte volt az ölelése. Tudtam, hogy nem csalódom majd benne.
Most lehet túl vagyok fűtve de el tudnám vele talán képzelni a közös jövőt. Igaz ezt félek valahogy kimondani, mert azért attók félek, hogy feladjam a függetlenségem, és az egyedül élést, de mégis vonz a gondolat. Lehet sokáig voltam egyedül? Vagy ez tényleg szerelem lesz?
Majd kiderül.
Ami biztos, hogy 3 csodálatos napot töltöttem Győrben. Sajnos sok időt nem tudtunk együtt tölteni,és szerdán baromi beteg is voltam, de amíg együtt voltunk, azalatt átjárt valami bizsergető és émelyítő érzés:)
Kimondtam neki hogy szeretem!

Mosok, vasalok, takarítok, csomagolok. Norbival beszélgettem. Időben lefekszem majd mert holnap indulok haza.
Jeany a cicám mintha érezne valamit és egyfolytában bújik hozzám, sőt még Picúrhoz is.

Nagyon izgulok a holnap végett. Vajon tényleg ő van a képeken? Vajon tényleg várni fog rám? vajon tényleg tetszem neki? Vajon... Vajon... Vajon... Ezer kérdés kavarog már most a fejemben.

Ma lovagoltam Monopolyn, és mint megegyeztünk, majd márciusban költözik hozzám a paci. Lesz egy ideiglenes saját lovam, és nem kell másokhoz alkalmazkodnom, és talán hza szerencsém lesz még egy kis pénzt is tudok vele majd keresni.

Aranyos ez a kis kanca, de lesz mit igazítanom rajta. Alakítható,és ismerem régebb óta. Szeretem ezt a kis lovat.

Reggel sokáig aludtam. A sör és a hosszú éjszaka következményeként:) Kicsit másnapos is voltam, na meg izomláz is akadt a lábszáramban a síeléstől.

Sok mindent ma nem csináltam. Kicsit lovaztunk, vagyis simogattunk:P, kicsit iszogattunk, kicsit főzőcskéztünk, kicsit ettünk, kicsit iszogattunk, kicsit társasoztunk, kicsit beszélgettünk.

Aztán én neten beszéltem Norbival, és annak ellenére, hogy még soha nem találkoztunk, olyan fura érzés, de hiányzik valahogy. Jó lesz ha már kedd este lesz:) Valahogy így érzem magam. Fura de eszméletlenül jó érzés ez!!!!

Reggel időben keltem, mert hát elég sűrűre terveztem a programot mára.
Először mentem Rhakirához, és egy haalmasat lovagoltunk az erdőben.

Közben már azon gondolkoztam, akin mostanában a legtöbbet szoktam. Mert, hát mit tagadjam, régen volt velem ilyen hogy egy pasi ennyire kicserélje a lelki állapotom, mint ahogyan azt ő teszi. Még nem tudom pontosan hova is tenni, de valahogy, úgy érzem, ő más mint a többi. De, most már óvatosabb vagyok, és nem fogom hagyni megégetni magam, úgy mint eddig.
Nagyon sokat beszélgetünk, és nagyon sok mindenben egyezünk. Amit képet láttam róla, nagyon olyan, akire eddig vártam.

Aztán lovaglás után gyors menetben elhoztam az új sílécemet az üzletből, hazamentem, lovasruhából átvedlettem síelősbe, és már mentem is fel Wildhaus-ba. Tól jó időt nem fogtam ki, de egy délutánt így eltölteni a hegyen elviselhető. 3 óra síelés után éreztem kezdek fáradni. Aztán mikor 4 óra magasságában begörcsölt a lában a hegy közepén, úgy döntöttem ez lesz az utolsó lesiklásom.

Hazamentem, gyors letusoltam, Picúrt bepakoltam a kocsiba, és már megint indulatba is jöttem. Mentem Susannehoz, ő itt Svájcban a legjobb barátnőm.
Hamar odaértünk, annak ellenére, hogy szakadt a havas eső.

Este együtt főztünk, söröztünk, és nintendo Wii-n főzőversenyt rendeztünk, aztán vagy hajnali mostanáig beszélgettünk.
Most pedig irány az ágyacskám:).

Ma is takarítás a köbön. Átrendztem a lakást, vagyis a nappalit. Így jobban tetszik.
Aztán mostam, vasaltam, teregettem. Szinte minden olyat, amit annyira nem szeretek csinálni, de hát muszáj az nagy úr.
Kettő órakor végeztem.

Kikapcsolódás gyanánt elmentem lovagolni. Hét ágra süt a nap, és az idő a hó ellenére tavaszias. Ezt az időt szeretem. Pucolás, nyergelés, és irány a Kastélyerdő. Hatalmasat sétáltunk, és ahol lehetett a hóban ereszd el a hajamat volt. Olyan szívdobogtató érzés volt a hóban maximális sebességel vágtázni. Picúr csak úgy loholt a nyomunkban. Rhakira kapkodta a fejét, ahogy a patájából fel-fel szálltak a hópata formák.
Mikor visszaértünk, jól átpucoltam, betakartam frotír lótakaróval.
hazafelé vettem az irányt, mert 5-re mentem a sílécemért, mert tegnap nem lett kész, és mára ígérték.
Majd átmentem Buchs-ba kutykaját meg cicakaját és almot venni. Mikor hazaértem megcsináltam a vacsorát. Majd gyorsan visszamentem Rhakirához hogy kicseréljem a lótakarót.
Mire visszaértem Ő már online volt, és végre tudtunk beszélgetni. Megbeszéltünk szinte mindent a jövő héttel kapcsolatban. Annyira aranyos, eljön velem meglátogatni a keresztlányomat az iskolában. Sajnos egész hétre nem tudott szabit kivenni, de megígértem neki, hogy minden estére főzök neki vacsit. És mikor megkérdeztem, hogy mi a kedvenc étele, azt mondta, hogy mindegy, mert amit én fogok főzni azt imádni fogja.
Ennyi kedvességet egy pasi sem mutatott még felém. Azt hiszem ez hiányzott, igaz eddig nem éreztem ennyire a súlyát. Sokat beszélgettünk, de sajnos nem eleget :).
Igaz az érzéseimmel teljesen tisztában nem vagyok még, de szerintem ha együtt töltünk 4  napot, akkor már tudni fogom, hogy hova tegyem a dolgokat.

Most csak annyit érzek, hogy valami kavarog benne. Gondolatok, érzések, bizsergés, és amolyan lepke a hasban szindróma. Lehet, hogy nem szerelmes leszek, hanem már vagyok???

Ma reggel időben keltem, és a változatosság kedvéért takarítottam itthon, de olyan igazi nagytakarítás. Mindent elhúztam a helyéről, meg ilyenek.

Majd 13kor csörgött a telóm, és Biene hívott, hogy ha van kedvem látogassam meg délután.Ez nekem olyan fura. Azt hiszem otthon nem igazán tudtam milyen ha az embernek vannak barátai. Egy kivételt leszámítva és ő RENI. Ő mindig ott volt-van nekem, legyen bármiről is szó, számíthattam-tok rá. Itt meg hirtelen körülvesznek. Nem olyan mély barátságok ezek, inkább csak amolyan haverság, vagy minek nevezzem. Mindenesetre jól esik, hogy ezt is átélhetem.

Így aztán 2kor elmentem lovagolni Rhakirán, annyira király volt, ma már vágtáztunk is, persze nem sokat, de olyan eszméletlenül jó érzés volt újra érezni a szabadságot, amit mindig is éreztem, de csak a lónak a hátán. Ő is élvezte, hisz újra meg újra meglendült volna.

Négy órakor indultam Biene-hez, de előtte be kellett mennem a Jumbo-ba a sílécemet beállíttatni.
Elég könnyen megtaláltam a házat amiben lakik, annak ellenére, hogy elég rosszul tájékozódom idegenben. Jó sokat beszélgettünk, meg játszottunk a kisfiával. Nagyon aranyos kiskölök. Telis-tele vitalitással, meg életerővel.
Igaz nekem kicsit úgy tűnt TV függő, de hát a mai gyerekek nagyrésze már csak ilyen. Biene mutatott magukról képeket. Ő is aztán volt ilyen is meg olyan is:), valahogy talán ez az én korosztályomra jellemző.

Hat órakor hazajöttem, vacsit főztem, és most arra várok, hogy végre beszéljek a pasimmal.

Hát igen, ilyen érzelmek is nagyon régen dúltak bennem. Ő annyira más mint a többi férfi. Kedves, figyelmes, és olyanoról tudok vele beszélgetni, amiről a legtöbb pasi hallani sem akarna. Már teljesen kész vagyok, annyira várom a hétfőt hogy talákozzunk.

Lehet szerelmes leszek...

Reggel, vagyis délelőtt 11ig aludtam, nagyon jól esett. Aztán elmentem sétálni Picúrral és venni valami reggelit. Hazajöttem, reggeliztem, és felhívtam a pasit lovaglás ügyben. Megyek 2re, jeeeeeeeeeeeeee :D. Egy órakor nekiálltam készülődni, nyereg, kantár meg minden ami csak kell be a kocsiba. Felöltöztem, Picúrt is felöltöztettem, és elindultunk Rakhira-hoz. Mikor odaértem a ló már halk nyihogással üdvözölt. Vittem neki száraz kenyeret, meg banánt. Aztán felhúztam rá az új piros kötóféket, amit még Csibésznek vettem, de elfeledkeztem róla. Megpucoltam jól átvakaróztam, amit nagyon élvezett. Látszott rajta, hisz a szájával olyan viccesen, és hangtalanul artikulált. Majd rákerült a nyergem, és a Kárótól kapott kantár. Kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz. És hát nem ültem vagy 3 hónapja lovon. Aztán jütt a pasi, megkérdeztem, hogy tuti nem lesz bolond. Ő a szavát adta. Felültem Rahkira-ra, elindultunk megismerni a terepet. Vagyis ő már tuti ismeri, csak nekem kell ismerkednem vele. Jó sokat sétáltunk, keveset ügettünk, hisz a ló sem dolgozott 1 hónapja nyereg alatt, és bizony a leányzó sem mai csirke, már 19 éves. Óvatosan lépdelt, de a mély hó miatt hamar elkezdett izzadni.Picúr a nyomunkban küzdött a magas hóval. Látszik hogy nincsen kondiban. Majd rövid távokat ügetgettünk, amit nagyon élvezett mindig meg-meg lódult, és meg sem állt volna, de könnyen kontrolálható, és kedves kis lény.

Azt hiszem jó barátok leszünk mi ketten. Aztán mikor visszaértünk jól átkeféltem, kapott jutalomfalatot, rátettem a lótakarót, és kivittem még kicsit a legelőre, de persze nem legelni hihihi:D. Ő ennek örült és jól meghempergett a 60cm-s hóban. Majd unalmasnak találta csak ott ácsorogni, odajött hozzám, és elkezdett bökködni. elindultam a legelőn, csak úgy, és ő máris a nyomomban ballagott. Aztán fogtam a vezetőszáart és visszasétáltunk az istállóhoz, ahol már a frissen almolt box várta, jó sok szénával és takarmánnyal.

Már alig várom a holnapot, és megint megyek. Remélem nem nagyon lesz izomláza, de szerintem nem terheltem túl. Majd kiderül holnap.

Picúr pedig úgy alszik itt mellettem a kis kosarában, mint a bunda, a hideg jól kiszívta, és a mély hóban való futás bizony kimerítette. Imádom ezt a gyémántot. Mondja valaki, hogy nem lehet szeretni őt.

Ma reggel már 8kor kezdtünk. Korai volt bizony a 7 órás kelés. Mikor mindenki odaért, szerencsére egy kávészünettel indítottunk (nekem kakaó szünet). Vagy 3/4 9-ig kávéztunk és cigiztünk. Aztán mindenki megradgadta a munkának valamelyik végét. Tanja és én az asztalok lemosásával indítottunk, majd azok egy sarokba hordásával. Aztán mikor a terem kiürült, schmierseiffe-s vizet csináltunk és menyezettől a padlóig le kellett mosni a fát. Csak hogy mindenki képben legyen ez a terem 6 oldala faborítás...és nem csak úgy felületesen, hanem úgy igazán sikálni. Közben úgy 11 óra felé megint kávé-kakaó szünet. Majd úgy fél 1 körül végeztünk a teremmel. Ezután az egész csapat együtt ebédelt. Ma volt desszert is. Körülbelül 1 órás szünetet tartottunk, aztán megint mindenki nekilendült. Én moltókat teregettem, meg wc-t sikáltam, vagy éppen krómozott felületeket políoztam. Akadt aztán egy kis lépcső kefével sikálás. Aztán, megintcsak kávé-kakaó ivászat és egy kis dohányzás. Majd mikor a terem felszáradt le a cipő,-mert ugye a frissen polírozott faparkettára nem megyünk cipővel-, és visszahordtuk az asztalokat és székeket, meg mindent ami odavaló. Aztán este 6ra végeztünk mindennel. Felmentünk elszívni egy cigit, és elintéztük a szokásos hónap végi papíraláírásokat, és megkaptuk a borravalót, ami a hónapban összejött. Megbeszéltük a töbiekkel, hogy ugyan diána és Péter nem tudnak, de mi megyünk pizzázni. Mindenki elköszönt a főnökéktől, jó pihenést és felüdülést kívánva, és hazament.

Aztán fél 8ra mentem Tanjaért, Paulért és Márkuszért, majd együtt mentünk a Landgasthof-ba. Biene már ott volt, és nem sokkal utánunk érkezett Cornélia, Rémó és Beni.  Rendeltünk aperitívet, én vilmos körtét rendeltem, de hát a közelébe sincs a mi eredeti vilmosunknak. Aztán mindenki rendelt pizzát. Tanja. Paul és Biene egy családi pizzát kértek, merthogy azt 3an tuti meg tudják enni majd. Hát tévedtek... Megvacsiztunk, eliszogattuk a bort-sört. Jókat beszélgettünk, és hát sokat beszélgettünk arról, hogy mi az ami nem igazán úgy van ahogy lennie kéne a Schlössliben. Meglepődtem, de mindenki ugyanazon az állásponton vannak mint én. De mindettől függetlenül, én nagyon jól érzem magam ezen a munkahelyen. De mindaddig, amíg korrektül kifizetnek, és nem terhelnek erőmön felül, addig nem panaszkodom!!! Melyik főnöknek nincsenek heppjei? Ha van ilyen, bizony isten kiírok pályázatot:). Aztán Paul mivel nagyon álmos volt kérte a számlát. 11 óra volt, és igazából én is kezdtem álmosodni. De szerintem mindenki. Fizettünk, elköszöntünk egymástól, és hazafelé vette mindenki az irányt. Hazafuvaroztam Rémót és Pault. Hazajöttem, elvittem Picúrt sétálni.

Most éjfél lesz, és azt hiszem, hogy most elmegyek aludni.

Reggel mikor felébredtem, és kinyitottam az ajtót, azt hittem hanyatt esek. Egy éjszaka alatt leesett vagy 50cm hó. Gyönyörű látvány, számomra igazi szívet melengető.

De mikor sétálni mentem Picúrral és megláttam, hogy a kocsi mögött a hó fel van torlaszolva vagy 1m magasan, nem szerettem annyira a helyzetet. Ráadásul a hólapátot sem találtam. Így gyalog mentem dolgozni.

Meglepő módon Péter is késett. Valószínű ő is havat lapátolt otthon.

Aztán még egész délelőtt szakadt a hó, de úgy, hogy 50-re nem lehetett ellátni.

Mikor hazaértem gyorsan ellapátoltam a havat a kocsi körül, este már nincsen kedvem gyalogolni.

Most pedig hét ágra süt a nap, de olyan fenyegető kék felhők közelednek megint. Ettől a nap-felhő kombinációtól a hegyek csodálatos fénybe burkolóznak. A fák ágai csinosan hópihébe öltöztek 10 cm vastagon.

Egyszóval...

-GYÖNYÖRŰ!!!

..., és kezdődik az 5 hetes szabadság. Már nagyon várom, és remélem addigra meggyógyulok.

Már vagy 2 hete ehyfolytában nagytakarítunk, és ezt halálosan komolyan kell venni.

Minden egyes apró szegletet, sarkot rendbe-tisztába kell tenni. Az asztalokat és a székeket, a poharakat és az edényeket, a plafont és a járólapot, és ez nem vicc.

Most hogy beteg vagyok kevesebbet dolgozom, de így is éppen elég. Ma a faasztalokat kellett Schmierseiffe-s vízzel átsuvickolni, és az összes fa bejárati ajtót, amíből van összesen 30 db. Szóval ma sem unatkoztam.

Közben kiszolgáltam magam a kekszes dobozból, ami most jelenleg tele van kókusz- és mogyorócsókkal. Hmmm, szeretem. Igaz ez annyira nem "legális", vagyis az, de nem marokszámra. HIHIHI XD

Aztán, miután átköhögtem a délutánt, Diana (főnökasszony) vacsora után hazaküldött. Nem szeretné, ha megfertőzném a többieket.

Ja, tegnap hogy már 14kor hazajöhettem, hatalmasat sétáltam Picúrral. Szakadt a hó, és minden fehérben ünnepli a hamarosan beköszöntő farsangi időszakot. Jó 1 órát  mentünk, hóangyalt csináltam, és hógolyókat dobáltam Picúrnak.

Aztán mikor ma reggel felkeltem szegény kutyám sántított, mert felsértette a hóban a lábát. Reggel tehát kötözéssel kezdtem. És hogy a kötés ne legyen nedves ki kellett találnom valamit, amit rá tudok hűzni. És hát az én pihent agyam. Egy óvszer akadt a kjezem ügyében. Még jó hogy a kutya lábán ez nem látszott.

Most pedig várom nagyon hogy beszéljek Norbival. Most lassan 1 hete tartjuk komolyabban a kapcsolatot, és még soha senki nem udvarolt nekem ennyit mint ő. Nagyon aranyos, kedves, és megbeszéltük, hogy 3-4 napot februárban nála töltök. A képek alapján igen szimpatikus, olyan rossz fiús:)

De az annyira rossz, hogy ennyire messze van tőlem. Jó lenne ha itt lenne a közelben!

Kinéztem az ablakon, és mit látok??? Na mit látok??? Hát nem megint szakad a hó :D

Imádom a telet, a havat, a szánkózást, és a síelést.

Esik a hó, és szépül a táj

A lámpa fényében egy jégtündér száll.

Mindent elfed a fehér takaró

Csillogó pihékkel a lelket nyugtató.

Kéz a kézben sétál egy pár

Lehelletük a hidegben tovaszáll.

Ma nagyon szép idő volt és úgy döntöttem elmegyek Picúrral szánkózni. Sokatgyalogoltunk felfele, szerintem olyan 10km-t tuti. Azt nem tudom hogy mekkora lehetett a szintkülönbség, de olyan 800-1000 m-re saccolom.

Aztán mikor elértünk arra a pontra, ahonan már nem vezettet kitaposott út megfordítottam a szánkót, és ráültem.  Először kicsit óvatos voltam, de aztán bátorságot merítettem, és irány a völgy.

Picúr igen lemaradt, és felajánlottam neki üljön az ölembe. Ő nem ellenkezett és így már ketten siklottunk lefele. Jött egy baromi meredek, és nagyon kanyargós rész, itt 2x fel is borultunk. Már azt hittem a kutyámnak ezzel elege is lett a csúszásból, de tévedtem. újra felcsücsült, és nyomás.

Nagyon élveztem-tük. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy Piclipic is, de, ha nem tetszik neki valami, akkor azt nagy ívben kerüli.

Azt hiszem ma este egyikünknek sem lesz baja az alvással:)

Január 11 hétfő. Ma a Schlössli team Sax ütős csapata a főnökség által szervezett kiránduláson vesz  részt.

Délután 3kor találkoztunk az étterem előtt. Összesen voltunk 12-en. Két kocsival felmentünk Wildhaus-ba, ahol egy Curling gyorskurzust végeztünk, és kb 2 órán keresztül játszottunk. Eszméletlen jó játék, nagyon sokat nevettünk, és én persze 2x jól seggre ültem a jégen:).

Aztán újra kocsiba szálltunk, és elmentünk az isten háta mögé. Kiszálltunk, és nem láttunk mást csak havat, és havat, meg havat, nah meg világító mécseseket a kis Hüttéig, ahova mentünk vacsizni.

Azt hittem soha nem érünk oda. Mondtam is, hogy halló, én egy síkföldi ember vagyok, nem szoktam a hegyekhez. Mire Péter (főnök) közölte, hogy éppen itt az ideje.

Mikor felértünk a vendéglátónk kedvesen fogadott, és beinvitált minket.

Mindenki rögtön egy ital után epekedett. Volt aki szilvapálinkás kávét ivott, volt aki sört,vagy forralt bort, és akadt olyan is aki a rumos tea mellett voksolt (ez lennék én).Aztán kaptunk egy nagy tál finom svájci fatányérost, és kenyeret, meg saviubit. Diana kosarából előkerült a finom borocska is. És hát ha már így alakult, akkor erre az estére úgy döntöttem, hogy mellőzöm az ásványvizet.

Aztán kaptunk egy marhatülköt, és aki meg tudta szólaltatni az kapott valami meglepit (egy felest). Sajnos nekem nem sikerült, de rajtam kívűl még 10 embernek sem:).

Aztán jött a főfogás, finom sajtfondü. Szerintem megettünk vagy 2 kg kenyeret, meg almát, meg cukkínit. Közben jól fogyott a bor. Dianával egymás mellett ültünk, és mint kiderült mindketten imádjuk a fokhagymát, így hát a fondüzés közben élet-halál harcot vívtunk a fokhagymagerezdekért. És ami nagyon vicces volt, hogy az asztalon 2 fondü edény volt. Az egyik oldalon ültünk mi csajok 5-en és egy pasi Diana vezérletével, a másik oldalon ültek a pasik meg 1 csajszi Péter irányításával, és hát most mit tagadjam, mi csajok lettünk hamarabb kész a sajttal. Diana büszkén megütögette a vállát, és tovább evett a pasik sajtjából:)

Alig vártam, hogy minden fondü elfogyjon, és bíztam, abban, hogy fel fogják tenni az ominózust kérdést, mely így hangzik: -Ki kér egy feles cseresznyét szétcsapatni a vacsit?

Én persze duplán jelentkeztem, hisz nem hozhattam szégyenbe a magyar pálinka hazájába tartozásomat. Aztán Cornéli (kolleganő) közölte az övé is az enyém lehet. Én tehát rögtön 3-at húztam le. Aztán ki kellett menni gyorsan egyet cigizni, hisz az alkohol ezt kívánja. Majd Mónika megkérdezte hogy iszunk e akkor még egy kört ő fizet. Mindenki igent mondott, de Diána és Cornélia oda tolták elém az övükét, szóval újra 3 feles csusszant le.

Ekkor következett egy kis játék, Diána

és péter kapott egy-egy tampont, amit

a nadrágjukra kellett kötni, és egy

vízzel teli üvegbe addig lógatni, amíg az

üveget a tamponnal fel nem tudták

emelni, Diána nyert. Én azt hittem

besz@rok a röhögéstől.

Ezután kimentünk Alphorn-on játszani. Nekem ezt sem sikerült szóra bírnom. Sebaj, de jobbnál jobb képeket csináltam a többiekről. Diána igen belemerült, és vagy 20 percig kint Alphorn-jazzt játszott. Igen mulatságos pózban állva, hisz benne is megvolt a kellő V/V %.

Aztán a koncert után Márkusz (a szobalány, aki pasi), megint csak megtöltette a felescsuprokat. Nem ellenkeztem és a 9. cseresznye is legurult. Aztán ittam rá egy kis bort, és végül, mivel tudtam hosszú út áll előttünk, ittam gyorsan még egy rumos teát.

Ekkor következett a felhívás, hogy mindenki menjen el még wc-re, mert indulunk szánkózni. Gondoltam remek. Már a wc-re menéssel is akadtam némi problémáim, valahogy minden olyan ingatag volt, és akkor még szánkózni kéne???

Aztán beosztottak Paulhoz (szakács), hogy menjek vele, ő relatív józan. Így ketten ültünk egy szánkón. Király volt nagyon. Aztán valaki beszól, tán Tanja (tanuló pincércsaj), hogy maradjak csendben, mert ugye tudni kell rólam, ha iszom egyfolytában beszélek. De

sokak szerint ez olyan édes.

Aztán egy szakaszon gyalogolni kellett, és ekkor elkezdődött... először csak kicsúsztak alólam a lábaim, majd rájöttem ez nagyon jó, így tudok hóangyalokat csinálni. Így vagy minden 100. méteren meg álltam,és hóangyalgyártásba kezdtem. Ekkor Dána nem belegyalogolt az egyikbe? Jól meg is szidtam, mire ő közölte hogy ez inkább hószörny, mintsem hóangyal.

Aztán elpártoltam Paultól, és Péter mellett kötöttem ki, akinek szintén egyfolytában csacsogtam. Ekkor megkérdezte nem tudnék e valami mást csinálni, és ekkor jó magyar virtus szerint rákezdtem a Lenn a déli bábos Hortobágyon című nótára. Hát ennek nem sokan örültek, de hagytak érvényesülni.

Aztán mivel Márkusz nem bírt a szánkójával, így a kezembe nyomták. Megpróbáltam ráülni és csúszni, de valahogy mindig hanyatt vágódtam. Majd berágtam, és végül sikerült. Így az élre törtem, csak az volt a baj, hogy mindig be kellett várnom a többieket, merthogy én nem ismertem az utat, eltévedni pedig nem akartam.

Aztán sajnálatos módon az alkohol hatása gyengülni kezdett, és én csendes üzemmódba váltottam. A többiek csodálkoztak is.

Aztán egyszer csak odaértünk a kocsihoz, ahova délután leparkoltunk, jah merthogy egy kocsit a hegy lábánál hagytunk, és 2-vel mentünk a hegyre.

Péter hazafuvarozott, igaz ez annyira nem volt a gyomrom ínyére. Mikor ezt közöltem Péter gyors ütemben húzta le a kocsi ablakot, és tolta ki a fejem rajta.

Így megúsztam.

Fél 3 volt mikor hazaértem. Gyors séta Picúrral, gondoltam. Még szerencse, hogy nem tértem le a járdáról, mert valahogy egyszer csak elszakadt a film. A következő kép, hogy ülök hóban a járdán, Diána áll mellettem, és pofoz. Az is szerencse, hogy volt 2. forduló fuvar is. Aztán Diána gyalog hazakísért.

Ezután csak arra tudtam figyelni, hogy vigyázzban feküdjek, mert éreztem, ha megmozdulok viszont láthatom a sajtot és a cseresznyét is.

Reggel 8kor ébredtem, mert éhes voltam. Reggeliztem, és tovább aludtam.

Amire kicsit büszke vagyok, hogy mindenki irigykedett, mennyit tudok inni.

De ezt nem visszük túlzásba, mégiscsak józan életű ember lennék vagy mifene:).

2008 februárját írjuk... és ennek a februárnak is a 4 napját. Megérkezik a repülőgépem a zürichi reptérre. Hideg van fáradt vagyok, mert a gyomromat megviselte a repülés, és a kutyámat sem láttam vagy 2 órája. Aggódom érte, hisz ő a mindenem.

Aztán végre a poggyászkiadónál meglátom az utazó boxot, és benne a két csillogó, de álmos és nem értem most mi van szemeket.

Rögtön kiveszem őt, de még alszik a gyöngyöm. A nyugtató lebódította rendesen.

Aztán elindulok a váróterem felé, és két kedves mosolygós fiatal arc fogad. Sven és Khati. Rögtön beszélgetni kezdünk, persze nem másról, Picúrról és a lovakról.

Kb fél órát lehettünk úton, mikor megérkezünk egy 3 szintes családi házhoz. Felkísérnek a 3-ra, és jóéjt kívánnak.

Én csak a bőröndöt nyitom ki, mert nincsen sem kedvem sem erőm kipakolni.

Reggel 6kor kellett kelnem, mert fél7kor kezdődik a munkaidő.

Mikor megláttam a főnököm, azt hittem hanyatvágódom a lépcsőn. Rögtön tudtam, hogy nem leszünk túl jó  barátok. Így is lett.

Teltek-múltak a napok. Egyre több családi viszályba kevertek bele. Én lettem a főnökasszony kedvence ellentétben a főnökkel. Kathi pedig nem is olyan aranyos mint azt mutatta. Nah és persze Sven sem, de róla később derült ki.

Aztán júliusban Kathi elment. 3an maradtunk 30 lóra... nagyon ott van a szeren

Aztán karácsonyra eléggé eldurvult a helyzet, és új munkát kezdtem keresni.

Februárban felmondtam. Igaz márciusban nem dolgoztam. Aztán Április 1-én kezdtem az új helyen.

Ez is egy tenyésztelep volt lovaknak. Svájcban egy elég nagy hírnevű "VOLT"!

Itt is kezdetben minden jól ment, de aztán idővel itt is kezdtek hülyének nézni. Dolgozzak sokat kevés pénzért.

Aztán júliusban volt egy balesetem és megműtötték a térde. Ennek folytán július 12től szeptember 2ige nem dolgoztam. Majd szeptemberben 50%an.

Aztán megtaláltam azt a munkát amit már régen keresnem kellett volna.

Pincérnő lettem egy igen színvonalas helyen.

November 18án kezdtem ott dolgozni.

Azóta ott élvezem a munka örömeit, és esküszöm ilyen jól rég éreztem magam a munkahelyemen.

Persze mint mindehol itt is vannak nehezebb napok. De a csapat jó, a főnökség korrekt, a munkaidő nagyon jó, és a pénz is cool.